Nem akarok sztereotíp lenni, de ezek az ázsiaiak valamit nagyon kompenzálni akarnak ezekkel az óriási kijelzőkkel. Megszellőztették, hogy az új Galaxy zászlóshajója, februárban debütálhat, ami a pletykákra alapozva öt incses lesz. Gigászi. De miért kell ez igazából? Talán jobban eladható, ha nagyobb, hangzatosabb a kijelző? Bizonyítási kényszer? Az én tapasztalatom az, hogy többen panaszkodnak a nagy kijelzőkre és ezért rakják talonba egy készülék megvételét.
A Note II-nek 5,5 incses kijelzője lesz, de a telefont egy adott célcsoportra lövik. Csak az az veszi meg, aki igényt tart erre a formátumra, vagy aki erősen kompromisszumképes. Fél hüvelyk jelenti majd a határt a smartphone és a phablet közt? A Galaxy S IV és a Note II közt pedig egy stylus és fél hüvelyk? Nekem relatíve nagy kezeim vannak és nálam a 4-4,3” az optimális átlóméret, de ennek ellenére egy 3“-es telefont használok jelenleg. Vígan. Nem mondom, hogy ezek a hatalmas telefonok nem férnének el a zsebeimben. Elférnének, de csak kényelmetlenül. Pláne, ha ráaggatok egy bumpert vagy tokot. Kényelmetlen zsebre vágni, elővenni, vagy ülni velük (ülve zsebből kivenni pedig egyenesen lehetetlen), arról nem is beszélve, hogy erősen figyelemfelkeltő és nevetséges, ha a fejünkhöz emeljük. A kezelést kérdését viszont sokszor felfújják. Kétlem, hogy dealbreaker lenne az, hogy nem érjük el hüvelykujjal a statusbart.
Szerencsére akadnak azért olyan cégek, melyek a high-end készülékeit megpróbáljak racionálisabb méretek közt tartani. Ilyen pl. a nyugatabbra keveset emlegetett Xiaomi MI2, amely egy 300 dolláros atomerőmű, de mégis 4,3-as kijelzővel bír (nyilván azért itt szempont volt az anyagköltség is). Ismertebb példa lehet a 4,3”-as HTC One S, amely ugyan nem a telefonok „Blue Labelje”, de már a prémiumabb kategóriát képviseli. De ha már itt tartunk: Holnap lesz a HTC termékbemutatója, ahol jó pár friss készülék közt bemutatják a HTC 5X-et, ami a cég ütőkártyája lesz és egyfajta egyediség is: Természetesen 5 hüvelykes képátlóval jön, de legalább 1080p, tehát natív fullHD felbontáson. Bár kérdéses, hogy miért van szükség egy telefonban a 440 dpi-s (!) pixelsűrűségre. Biztos ez is egy remek érték, mely lendít az eladásokon, és nemcsak elméleti, gyakorlati síkon is rá tudunk licitálni az etalon készülék(kek)re.
Ott a WP7 ahol a készülékek nagy része azért marad 4,3 hüvelyk és az alatt, mert kötött volt a felbontás. Csakis 800×480-as felbontású telefonokat lehet WP7-re gyártani, de ez a felbontás manapság gyenge pixelsűrűséget produkálna mondjuk 4,5-5”-en. Jön a WP8, ami megnyitja a kaput a tepsitelefonok számára, hiszen az imént említett felbontás mellé jön a 720p is. De ezért nem hibáztatjuk a Microsoftot, csak versenyben szeretne maradni.
Nem azt mondom, hogy nincs pozitív hozadéka a nagy kijelzőknek. Van rengeteg. Például a fokozott böngészési élmény, a könnyebb szövegbevitel és kellemesebb játékélmény, de ezek olyan dolgok amelyeket könnyű perifériára helyezni, ha telefon hurcolása kínt jelenthet. De nyilván az okostelefon piac összes szegmense (tehát az olcsó-, közép- és felső kategória) átáll a méretesebb kijelzőkre, az egyre olcsóbban előállítható paneleknek köszönhetően, így le kell nyelni a békát. Majd hozzászokunk és reménykedünk, hogy a ruhaipar is alkalmazkodik a zsebek megnövelésével. Gyenge kétértelműséggel zárok: 5 inch is the new sexy.
Sidenote: A cikk első két bekezdését még a vonaton kezdem el pötyögni 3”-en. Landscape-ben kényelmesen és gyorsan ment a szövegbevitel.
