A legutóbbi Android verzió október óta nyitott és elérhető a gyártók, fejlesztők számára, de jelenleg még mindig röhejesen alacsony az elterjedtsége. A Sony tavaly év végén jelentette be, hogy a teljes 2011-es mobilgarnitúra megkapja két hullámban a legújabb frissítést. Először a prémium, majd az olcsóbb árfekvésű készülékek (végül nemrégiben kiderült az is, hogy ebből kimarad az Xperia Play, nehogymá' a többszörösen összetett rendszer a játékteljesítmény rovására menjen, így a felhasználók a garanciális feltételek betartása mellett csakis Gingerbreadre kényszerülnek). Így történt(hetett) volna az én Xperia Minimmel is a napokban, de több tényező is hátráltatott az update hivatalos letöltésében: A Sony kevésbé tartja relevánsnak az olcsóbb készülékeit, nyilván ezért hagyja ezeket utoljára, valamint szolgáltatónál vásároltam a mobilt. Előbbi egyértelmű, utóbbi azért számottevő, mert régiókra lebontva kell a mobilhálózat-operátoroknak is különböző, saját alkalmazásokat és szolgáltatásokat a rendszerbe integrálni, elvégezni a különböző egyedi beállításokat.
Nem vártam meg míg elérhető lesz a T-Mobile-os hálózatokra írt ICS, így feltettem a hivatalos Generic Romot (azaz a szolgáltatói változtatásoktól mentes, kártyafüggetlen, de teljesen hivatalos romot). Kell a fenének a sok, rootjogok nélkül letörölhetetlen, esetenként állandóan a háttérben futó T-Mobile-os alkalmazás, ami feleslegesen van jelen. Van most egy Sony által kiadott gőzölgő és ropogós ICS a készüléken, pár napos használat után, úgy tűnik remekül operál a telefonon. Mondjuk nem is csodálkozom. A teljes '11-es Xperia család nevében nem, de a Mini nevében kijelenthetem, hogy már a Gingerbread is egy tökéletesen optimalizált rendszer volt, egy pillanatig sem gondolkodtam el azon, hogy főzött romokkal tűzdeljem szét a kütyüt. Most is úgy tűnik maradok ezen a hivatalos-úton, tehát most én is jégkrémszendvicsezek, ami fontos újdonságokat hoz a 2.3-hoz képest, jobb. Sokkal jobb.
Az újdonságok listája relatíve nagy, olyan hiányosságokat hidal át ami már a Gingerbread megjelenésekor is fájdalmasnak tűnt. Legnagyobb előrelépés a böngésző. A gyári böngésző hardveresen doppingolt, jóval gyorsabb minden: A használat, a görgetés és zoom, a tartalmak betöltése, a tabok váltása. Teljesen egyszerű, plusz funkciókkal bővített (inkognitó mód, a teljesen offline read-it-later) és rendkívül jól használható böngésző. Akinek mégsem tetszene, annak még ott a Google Play-ből tölthető Chrome for Android béta verziója, ami főként az asztali Chrome-felhasználóknak kedvez, mivel a könyvjelzőinket, sőt a gépen és a mobilon éppen megnyitott tabokat vice-versa szinkronizálni is tudjuk. Kényelmes, de én a gyári browsert használom inkább, annak ellenére, hogy a html5test.com-on majdnem 100 ponttal többet hozott a Chrome, melyben mellesleg fenomenális UX-elem a kártyaelrendezéses tab-drawer. De mégis: Az előbbi kevésbé emészti az akkut, ami a napjaink okostelefonjainál egy fontos szempont, sebességben pedig én nem tudtam szemmel láthatóan nagy különbséget tenni.
Ugyan a Sony ragaszkodik a saját dizájnszemléletéhez, a Mini esetében ez annyit tesz, hogy marad a négysarkos kezelőfelület (megjegyezendő, hogy dizájnban egyik tavalyi Xperia sem változott az update után), a laikus számára csak annyi tűnhet fel, hogy nyomokban ICS-dizájnelemekbe botlunk, ugyanis ezeket már megköveteli a Google, hogy egységesíteni tudja az alkalmazásokat. Ez elég így elég nagy bonker. Legalább az idei Xperia UI-t kovácsolták volna a rendszerbe, a teljesen csupasz, Holo-theme-et már említeni sem merem, pedig egy gyönyörű dizájnról beszélünk. Épp ezért töltöttem le hezitálás nélkül az Apex Launchert, ami egy direkt 4.0-ra (értsd: azalatt nem elérhető) kódolt launchert. Célja, hogy a stock Android-kinézetet szállítsa azoknak a 4.0-usereknek, akiknek megtelt a tökük a gyártók UI-gyányolásával. Mindezt elképesztő hitelességgel teszi. Félreértés ne essék, nem rossz a Sony által kínált kinézet, gyors, ergonómiailag kielégítő, de a második generációra már beleun az ember, főként ha a gyártó úgy gondolja, hogy nem fér rá semmilyen vérfrissítés.
A rendszerhasználat jelentősen könnyebb, a home-gomb hosszú lenyomásával ugyanúgy megjelennek az éppen futó alkalmazások, de azokat már innen is ki tudjuk lőni egy kipöccintéssel, nem kell végigfutni a feladatkezelőig és nem kell a hardverre éhes folyamatokat kikeresgélnünk. Ugyan ez a mechanizmus jelen van a notification barban is, tehát az értesítéseinket szelektálhatjuk, ami egy áldásos újítás. Vannak olyan alkalmazások, melyek értesítéseit nem tudjuk kilőni csupán azzal, hogy megnyitjuk (ilyen például a Viber is), idegesítő, hiszen ha több, fontos értesítés van a csíkon, akkor a kevésbé számottevő értesítéseket ezekkel együtt tudjuk csak törölni. Tehát ez az apró, mégis jelentős újítás is hozzátesz a kellemesebb összképhez. A Sony-féle tanulékony billentyűzetben nem vettem észre változást ugyan az a kellemes kis QWERTZ maradt. Továbbra is hiányolom, a szókincs-backupolást, mivel huzamosabb használat során olyan, általunk többször használt kifejezést tárol a billentyűzet, ami igencsak megkönnyíti a szövegbevitelt, ám egy rendszerfrissítés után az egész megy a kukába. Apró megjegyzés, hogy a görgetési értékek változtak a Gingerbreadhez képest. Kicsit lazábbnak tűnik. Nem rossz, pikk-pakk megszokjuk. Egy rubberband scrolling hiányzik nekem, de ezt az Apple levédette, így marad a végeknél világító-visszacsatolás. Aki használt 2.3-at, az tudja miről van szó. Slide-to-unlock maradt (érdekes, szintén egy Apple által levédetett szabadalomról van szó, annak ellenére vállalta be a gyártó, hogy emiatt komoly peresekedések sorozata zajlott le a Motorola és az Apple közt), ellentétes irányba húzva a csúszkát egyből a kamera-appban landolunk.
Változott is meg nem is a kamera. Gingerbreadnél még azt mondtam volna, hogy a Sony kamerája sokkal jobb, de most már inkább az ICS-kamerája érdekelne inkább, a timelapse és a burst kameramódokkal. Ezek viszont nyilvánvalóan hardverigényesebb, komolyabb feladatokat igénylő feature-ök. Nincs dedikált makrómód, ehelyett automatikus makró van. Az előző kameraszoftverben viszont eleve értelmetlen funkció volt, a makró és automata módban egyaránt ugyan annyi időt vett igénybe a közeli fókuszálás. Az elkészült képeket megnézhetjük a hagyományos, megszokott 3D-s Android galériában (amit valamiért Xperia Galériának hívnak), de szerencsére a Sony-programozók úgy döntöttek, hogy ez nem zárja ki a ICS-galéria jelenlétét, ami egy teljesen minimalista, letisztult, gyors képnézegető, kicsit (nagyon) Metro UI-s, csempehangulata van. A legjobb az egészben, hogy van benne képszerkesztő. Ugyan a filterek felettébb rondák, nem is emiatt lényeges: Nem kell külsős alkalmazás, ha csak egy sima kontrasztot, telítettséget esetleg élesítést akarunk állítani, vagy a képünket a megfelelő perspektívák érdekében, mondjuk ki szeretnénk egyenlíteni.
Elindítva a naptárat, fájdalmas felismerés vágott mellkason: Ez a 2.3-as kalendárium, „szonisított” verziója. Pont az, amit az előző rendszeren is láthattunk. Ronda, glossy förtelem, kevésbé használható. Gyorsan felütöttem a Google Play-t és szerencsére tölthető a hivatalos ICS-naptár, amit egy hasonló helyzetben lévő fejlesztő, Tim Hutt kivonatolt a csupasz Androidból, majd töltött fel változtatás nélkül a piactérre. Innen is köszönet neki.
Főbb változások közé sorolható a Roboto-fontkészlet. Egy átlag felhasználót valószínűleg rohadtul hidegen hagyja, de egy tipográfiában kicsit is jártas egyén pozitívan vélekedik róla. Teljesen egyedi és új, a rendszerhez kreálta meg a Google. Kicsit magazinszerű, inkább hasonlítható a tradicionális kiadványok betűtípusaihoz. Nyílt, bárki nyugodt szívvel felhasználhatja bármilyen formában, az Android dizájn irányelveit összefoglaló oldaláról letölthető.
A megszokott Sony által licencelt és integrált appok közt van az irodai fájlnézegető, a Quick Office. Viszonylag sűrün használtam, nem láttam értelmét, egyéb hasonló app letöltésének, a célnak tökéletesen megfelel ez is. Van NeoReader ami egy QR-kód olvasó, van Adobe Reader is. Végül a navigációs szoftver maradt továbbra is a Wisepilot (ott van még a Google Navigáció is), bár ez tőlem idegen, amennyi GPS-t én használok, valószínűleg még a szoftver aktiválásáig sem jutok majd el. Remek navigációs lehetőségek vannak a Google Mapsben, főleg azóta, hogy térképmetszeteket tehetünk offline állapotba, így aktív adatkommunikáció nélkül is használhatjuk.
Összesítve, teljesen pozitív a véleményem a kései Sony frissítésről. Bár egyáltalán nem rajongok a hivatalosan átszabott, itt-ott butított rendszerekért, azért a számomra etalon stock-élémény eléréséhez remek, rootmentes (fenti) alternatívákat találunk. Érthetetlen, hogy a gyártók még miért gondolkodnak akár csak egy kicsit is az előző Androidban. Itt a remek példa, hogy a szerényebb vasakon is tökéletesen operál a rendszer, az fejlesztői és felhasználói oldalról is pozitívak a visszajelzések. Ezt megfejelve az a tény is megszégyeníti az ismertebb gyártókat, hogy az olcsó kínai gyártók már az ICS megjelenésekor megkezdték friss rendszerrel szállítani, az olcsó, 20-30-40 ezer forintos tableteiket (és ilyenkor ne a ZTE-re és ne a Huawei-re gondoljunk, azok már rég szintet léptek az okoskütyük piacán, tényleg a legalja cégekre asszociáljunk). Biztos vagyok benne, hogy nem fogok főzött romokat tunkolni a kütyüre, maximum akkor, ha lesz olyan rom, melyben alkalmazzák a Linaro optimalizálási megoldásait. Tehát azonos hardveren megduplázható lesz a teljesítmény mindenféle overclock nélkül. Hát ennyi. Google I/O hó végén, valószínűleg lesz Jellybean demózás is.
